II. évfolyam 2. szám

1 

LUTHERANUS

●

A Mosonmagyaróvári Evangélikus Gyülekezet Hírlevele

Erős vár a mi Istenünk! 

II. évf. 2. szám ● Karácsony 

Zaj mögött a csend 

Még  nem  sikerült  felocsúdni  a  ré-
misztő  párizsi  terro

r

támadás  es

e-

ményei  alól.  Fegyv

e

rek  dörögtek, 

bombák  ro

b

bantak,  emberi  életek 

pusztultak  el.  Zaj,  fegyver

ropogás, 

sikoltozás  hangja  bo

rzasztotta  el 

az embereket. Nyuga

lom és csend 

azóta

sincs.  Belgiumban,  Brü

sz-

szelben teljes készültségben állnak 

a  rend

véde

lmi  szervek  emberei. 

Rendszeresen rendőrautók fülsik

e-

títő  szirénázása  borzolja  az  emb

e-

rek idegeit. A vi

lág más tájain sem 

nyugszanak  a  fegyverek.  Szíria, 
Afganisztán,  Irak,  Jemen,  Izrael… 

Lehetne  so

rolni  a  végtelenségig 

azokat  az  országokat,  régiókat, 

ahol a csend ismeretlen fogalom. 
 

 
M

integy másfélszáz éve állítanak a 

k

eresztény világban adventi kosz

o-

rút. Az Úr eljövetére várás ünnepét

ugyan  már  a  4.  századtól 

megtart-

juk,  de  az  első  adventi  koszorún 

csak  1839-

ben  gyúltak  ki  a  gye

r-

tyák.  A  ma  már  száz  féle  formá-
ban,  stílusban  és  színben  pompá-
zó  szimbólum  ősét 

Johann  H. 

Wichern 

német

evangélikus

  lel-

kész készítette el

.  Egy 

felfü

ggesz- 

Nálunk, hála Istennek, nem a feg

y-

verek ropog

ása töri m

eg a csendet, 

hanem az induló karácsonyi vásá

r-

lási  roham.  Mindenünnen  harso

g-

nak  már  n

o

vember  közepétől  a 

karácsonyi  re

k

lámok.  Mostantól 

ismét  lehet  vasárnap  is  tolongani, 
idegeskedni  a  bevásárló  közpo

n-

tokban, hiszen az ádventi idősza

k-

ban  nincs  boltzár.  És 

ebben  a  fel-

fokozott  hangulatban  az  emberek 
idegesek,  egyre  indulatosabbak, 

egyre hangosabban szólnak a má-
sikhoz,  és  egy  rossznak  vélt  szó 
akár  agressziót  is  szül.  Készülünk 
karácsonyra…!

Igen,  sok  ember  így  készül  kará-

csonyra.  Pedig  ez  nem  lenne 

szükségszerű.  Mert  a  kará

csonyra 

másképp  is  lehetne  és  kellene  ké-
szülni.  Még  akkor  is,  ha  napjain

k-

ban  csak  a  zaj  hallatszik.  Mert  a 

háttérben  készülődik  valami.  Isten 
terve  lassan  testet  ölt.  Mária  mi

n-

dennapos,  gyerme

ket  vár.  Aztán 

megtö

r

ténik a csoda, egy gyermek 

s

zületik  a  világra,  egy  gye

rmek 

adatik  nekünk. 

Csend

ben  történik 

min

den,  csak  a  pásztorok,  majd

  a 

napkeleti 

bölcsek  tudják

  meg  a 

csod

álatos örömhírt.

tett 

szekérkerékre  23  gyertyát  h

e-

lyezett, 

melyek  közül  minden  nap 

eggyel  többet  gyújtott  meg  kará-

csonyig.  

A  világító  gyertyák  számának  nö-
vekedése  szimbolizálja  a  növekvő 
fényt,  amelyet 

Isten 

Jézusban

  a 

várakozónak ad 

kar

á

csonykor.  

 
Katolikus 

körökben 

az  adventi  ko-

szorún  található  négy

  gyertya  sz

í-

ne 

lila,  kivéve  a  harmadik  (öröm

-) 

vasárnapra jutót, amely rózsaszín. 

Mert  ezt  a  csodát  megé

lni,  meg-

érezni csak csendben lehet. Mint a 

Betle

hem  melletti  mezőn.  Itt  nincs 

helye  zajnak,  háborúskodá

snak, 

ellenségeskedé

snek. 

Csak 

a 

csendnek  van  helye  a  betlehemi 

bölcső  m

ellett.  Pszt!  A  kisgyermek 

alszik!  Ne  hangoskodjál!  Ne  é

b-

reszd fel, csak állj oda mellé, nézd 
és  csodáld,  és  köszönd  meg  az 

Istennek! 
 

Kedves  Olvasó!  Áldott  ádventi  k

a-

rácsonyvárást  kívánok.  Zárd  ki  –

lehetőség szerint –

a külső zaj

okat. 

Csendesedj  egy  kicsit  el,  fordulj 

egy  kicsit  befelé,  és  csak  arra  f

i-

gyelj,  ami  ilyenkor  igazán  fontos

! 

Arra, hogy érted megtörtént a cs

o-

da! Megsz

ületett Jézus! 

Így  legyen  áldott  adventi  és  kará-
csonyi ünn

eped! 

Kiss Miklós

esperes lelkész

Az  első  a

d

venti  koszorún  a

  piros 

gyer

tyákat

hétköznap,  a  fehéreket 

vasárnap  gyújtotta  meg a

z  egykori 

lel

kész.  Ma  már  csak  4  gyertyával 

készü

lnek a ko

szorúk.

II. évfolyam 2. szám 

•

 2015. Karácsony 

Erős vár a mi Istenünk! 

A Mosonmagyaróvári Evangélikus Gyülekezet Hírlev

ele

2 

LUTHERANUS

●

A Mosonmagyaróvári Evangélikus Gyülekezet Hírlevele

Erős vár a mi Istenünk! 

II. évf. 2. szám ● Karácsony 

„Örüljetek az Úrban mi

ndenkor! Is-

mét mondom: örüljetek

! 

Az Úr kö-

zel!” 

                                 (Fil 4; 4-5.)

Pál  apost

ol  e  

sorokat  azért 
írta  a  Filippi

gyülekezetnek 

hogy 

eml

é-

kez

tesse őket, 

van 

miért 

örülni,  vigadni 
és  hálát  adni 
az  Úrnak mi

n-

den nap. Az Úr közel van ho

z

zánk! 

Minden  emberhez,  hozzád  is,  a

k-

kor is, ha ezt nem hiszed.  

A  mi  Urunk  nem  olyan  Isten,  aki  a 

trónján  ülve  nézi  a  földet,  és  a  tá-
volból  kívülállóként  szemléli  a

z 

eseményeket,  hanem  olyan  Isten, 
aki  lejött  hozzánk,  közöttünk  járt 
testben  és  most  is  velünk  van  lé-

lekben.  Min

den  embert  személy 

szerint ismer, közel van hozzá.

Karácsony  ünnepén  pontosan  erre 
emlékezünk, hogy Isten ígéretéhez 
híven meglátogatott minket, elkül

d-

te  hozzánk  a  kisded  Jézust.  Ah

o-

gyan  ezt  János  eva

n

géliuma  1. 

fejezetének 14. versében olvasha

t-

juk: „az  ige” 

-  az  Isten  szava,  sze-

mélye 

- 

„testté  lett,  kö

z

tünk  lakott,

és mi láttuk az ő dicsőségét”

Amennyiben nem tartja meg ígér

e-

tét,  ki  menekülhetett  volna  meg  a 
pusztulástól?  Ha  magunkra  hag

y-

na,  az  ördög  azt  tehetne  v

e

lünk, 

amit  csak  akar.  Akkor  hová  men

e-

külnénk  a  gonosz  elöl?  Csak  az 
Isten  védhet  meg  az  ördög  hata

l-

mától.  Mi  saját  erőnkből  h

ogyan 

találhatnánk  hozzá,  mi  módon  ju

t-

hatnánk el a mennybe, ha azt sem 

tudjuk, hogy az hol van? 
 

A  Karácsony  az  Isteni  szabadítás 
lehetőségét  hirdeti  minden  embe

r-

nek. Megnyílt az út a mennybe

, 

és 

eljuthatunk  Istenhez,  ha  akarunk. 
Ha  akarunk?!  A  kegyelem  nem 

automatikusan  jár?  Nem!  Az  Isten 
karácsonykor  közel  jött  ho

z

zánk, 

lejött  a  földre  közénk,  hogy  aki 
hozzá  akar  menni,  az  megté

rhes-

sen hozzá.

Mi az a megtérés? 

Az  Ószövetségben  is  sokszor 
mondta  Isten  választott  népének, 
hogy  térjenek  meg  bűnös,  tőle  e

l-

szakadt  útjukról.  Ma  sincs  má

s-

képp! Az Isten azt kéri minden e

m-

bertől, tőled és tő

lem is, hogy ne a 

világ  és  a  bűn  útján  járjuk,  hanem 
merjünk benne bízva, akarata sz

e-

rint élni. 

Ő  mindenható  és  közel  van  ho

z-

zánk.  Higgyünk  a  szavának  és 

ne 

higgyük,  hogy  csak  mert  több  mint

kétezer  éves  a  biblia,  már  nem 
érvényes,  amit  az  Isten  magáról 
kijelentett  benne.  Ő  nem  változott 
meg!  Az  Úr  ma  is  közel  van,  nem 
azt  várja,  hogy  saját  erőnkből  tar

t-

suk  meg  parancsolatait,  hanem 

kész segíteni, velünk jönni és mi

n-

denható 

hatalmával 

megőrizni 

minket az Ő útján.

A  Karácsony  azt  is  üzeni,  hogy 

soha  semmilyen  helyzetben  nem 

vagy  egyedül,  mert  az  Isten  ott 
van a közeledben. Az, hogy élsz

-e 

ez

zel a lehetőséggel? Akarsz

-e az 

Ő  útján  járni?  Kéred

-

e  imádsá

g-

ban  Ő

t,  hogy  hadd  ismerd  meg? 

Az  rajtad  áll!  Amennyiben  nem 

kere

sed, nem törődsz a hívásával, 

nem ragadod meg, míg közel van 

hoz

zád,  legyen  bármennyi  rok

o-

nod, barátod, ismerősöd, legvégül 

m

égis  egyedül  maradsz.  Viszont, 

ha  arra  vágysz  teljes  szívedből, 

hogy megismerhesd, akkor megl

á-

togat és többé nem hagy el té

ged. 

Végül magához fogad a mennybe.

Ne  felejtsd  el  soha,  főleg  kará-

csonykor  ne,  hogy  az  Isten  keres 

téged,  közel  van  hozzád  és  rád 
vár!  Van  miért  örülnünk  és  viga

d-

nunk, mert az Úr közel van!

Ferenczy Bal

ázs

KARÁCSONY 
ÜZENETE 

3 

LUTHERANUS

●

A Mosonmagyaróvári Evangélikus Gyülekezet Hírlevele

Erős vár a mi Istenünk! 

II. évf. 2. szám ● Karácsony 

Idén,  november  15

-

én  kereszte

lte 

meg  templomunkban  Sághy  Adél 
Terézt  az  esperes  úr,  é

p

pen  úgy, 

ahogy annak idején Rajkán

Ágit, az 

éde

s

anyját. 

Adél 

- 

Ági és Kálmán első gyerm

e-

keként  30.  hétre  született  tavaly 

november  23-

án.  Az  első  kará-

csonyt  kó

r

házban  töltötték,  telve 

aggodalommal.  

—

  S

zámunkra nagyon üres volt az 

ünnep.  Kettős  érzés  kerített  hata

l-

mába bennü

n

ket. Az öröm és hála, 

hiszen  sze

relmük  gyümölcse  volt 

az inkubátorban, s a félelem, hogy 

itt hagy 

bennünket

 a kisl

á

nyunk.  

Azóta  nagyot  fordult  a  világ.  A  lá-
nyuk  velük  van,  egészséges,  és 
időkö

z

ben  teljesen  átalakította  az 

életüket. Mert szeretni, jól szere

tni, 

anyának  és  szülőnek  is  lenni  eg

y-

szerre,  bizony  ez  egy  nem könnyű 
tanulási  folyamat.  Végig  aggódt

ak 

ugyan,  de  elemi  er

ővel  érezték, 

hogy 

Isten  keze  rajtuk  van,  és  há-

lásak  a  mai  napig  hálásak 

a  Min-

denhatónak  ezért  a  kincsért,  akit 
otthon Adélkának hí

v

nak. Ez már a 

2.  Karácsonyuk  lesz,  de  v

a

lóban 

az  első,  így  ezt  most  duplának 
számí

t

ják. 

—

Hárman  leszünk  a  fa  alatt: 

anya,  apa  és  a  kislányunk. 

Nincs 

ennél  szebb  ünnep,  d

i

csértessék 

érte a Tere

m

tő!

Vizsy Ferenc 

AZ ÉRDI EVANGÉLIKUS 

LELKÉSZ 

Karácsonyi üdvözlete 

Mikor  kedves  barátom,  e  hírl

e

vél 

szerkesztője felkért,

hogy karács

o-

nyi  köszöntést  írjak  a  mosonm

a-

gyaróvári  testvéreknek,  a  „kará-
csonyi  üdvözlet”

  jutott  eszembe: 

„Ne  félj

e

tek,  mert  íme,  hirdetek 

nektek  nagy  örömet,  amely  az 
egész  nép  öröme  lesz:  Üdvözítő 
született  ma  nektek,  aki  az  Úr 
Krisztus,  a  Dávid  városában.”

(Lk 1,10)

Nagy 

f

él

e-

lemmel 

hall-

gatjuk  a  hír

e-

ket 

és

  aggo-

da

lommal  tölt 

el  ben

nün

ket, 

hogy  mi  min-

den 

történik 

szűkebb 

és 

tágabb 

vilá-

gunkban. Az utolsó idők félelmetes 

jelei  egy

re  inkább  aggaszt

anak 

gyermeket, ifjat és időset egyaránt.

Terrortámadástól  való  félelem,  lé

t-

bizonytalanság,  mit  hoz  a  jövő

—

félelmetes  szorítás.  Reményt

elen 

s

ötétségben  élünk,  éppoly  sötét 

van,  mint  ott  a  betlehemi  mezőn. 

Van  egy-

két  pislákoló  tűz,  utcái

n-

kat,  tereinket,  házainkat  a  villódzó 
karácsonyi  fények  teszik  barátsá-
gosabbá, de az emberi szívek le

g-

többjében a sötétség, a félelem az 
úr.

Ne  féljetek!  Hangzik  a  „karácsonyi 
üdvözlet”.  Nem

csupán  emberi 

szavak ezek, Isten szava hoz

zánk. 

Isten  ismeri  szívünket,  fé

lelmeink 

igazi  okát  és  azt  is,  hogy  mi  a 
megoldás.  Ezért  bíztat,  bát

o

rít. 

Félelmeink  oka:  a  bűn  állap

o

tában 

élünk,  távol  Istentől,  az  I

stennel 

való  ka

pcsolatunkban  van  hiba. 

Isten  kapcsolatot  kezdeményez 

ve

lünk, keres bennünket. Megszólít 

a  félelmeink  között.  És  a  Tőle  e

l-

fordultat,  a  Vele  dacolót,  az  ellene 
lázadót  nem  akarja  e

l

veszíteni, 

hanem  új  élettel  szeretné  me

g-

ajándékozni,  meg  szeretné  oldani 

az 

életünket,  le  szeretné  oldani  a 

félelm

einket.

Ezért  küldte  el  egyszülött  Fiát,  az 
Úr  Jézust.  Üdvözítő  született

—

Szabadító.  Lehetőségünk  van  az 
Istennel való kapcsolat rendezésé-

re.  Ne

künk  nem  a  jászolban  fekvő 

gyer

mekre kell tekintenünk, hanem 

az értünk életét odaáldozó, a bűn

e-

inket  magára  vevő  Jé

zusra,  aki 

üdvösséget  szerezett  a  kereszten, 
meghalt,  bűnbocsán

atot  szerzett, 

hogy  Istenhez  vezessen  minket. 

Üdvözítő  született

… 

nektek.  Sze-

mélyes hitben lehet ez a miénk, ha 
bűneinkben,  félelmeinkben  segí

t-

ségül

hívjuk az Úr Jézust, megnyi

t-

juk  előtte  szívünket,  engedünk  n

e-

ki,  kérjük,  hogy

szabadí

tson  meg. 

Így  rendeződik  az  Iste

n

nel  való 

kapcsolatunk. Új szívet kapva leh

e-

tünk Isten gye

r

mekeivé, Jézusért, s 

az  Úr  Jézussal  nem  kell  félele

m-

ben  é

l

nünk,  igazi  örömünk  b

enne 

van,  amely  túlcsordul  a k

a

rácsonyi 

időszakon.  Lehetőségünk  van  re

n-

dezni  embertársi  kapcsol

atainkat 

is.  Isten  gyermekeként  rendező

d-

hetnek  az  Úr  Jézus által  a szemé-
lyes 

kapcsolataink 

családban, 

munkahelyen,  iskolában  a  gyül

e-

kezet k

özösségében is.

Ez  a 

„karácsonyi  üdvözlet”  lény

e-

ge.  Isten  megajándékozott  be

n-

nünket  az  üdvösséggel,  élő  ka

p-

csolatunk  lehet  Vele,  az  Úr  Jé

zus, 

az  Üdvözítő  „élő  ajándék”.  Enge

d-

jünk  az  Úr  Jézusnak,  aki  ö

n

magát 

ajándékozza  nekünk,

mert  akié  a 

Fiú, azé az Élet. 

Így  üdvözlöm  a  hírlevél  minden 
olvasóját 

- 

üdvösséget kívá

nva!  

Labossa Péter lelkész

4 

LUTHERANUS

●

A Mosonmagyaróvári Evangélikus Gyülekezet Hírlevele

Erős vár a mi Istenünk! 

II. évf. 2. szám ● Karácsony 

HA A BIBLIA 

LENNE A MOBILOM?

Mi  lenne,  ha  a  Bibli

át

úgy  keze

l-

nénk, mint a mobilunkat? Mi lenne, 

ha  mindig  magunkkal  horda

nánk

, 

ha  m

indig  visszafordulnánk  érte, 

ha  otthon  felej

tettük?  Mi  le

nne,  ha 

az  igékre  úgy  né

z

nénk,  mint  az 

sms-

ekre?  Mi  lenne,  ha  ajándé

k-

ként  adnánk

? 

Mi  lenne,  ha  vés

z-

h

elyzet  esetén  elsőnként  ezt  ve

n-

nénk  elő?  Mi  lenne,  ha  úgy  teki

n-

tenénk rá,

hogy nem tudunk nélkü-

le élni a mai modern vilá

gban??  

Mert  a  Biblia  olyan,  mint  a  mobi-

lunk. Összeköt bennünket 

Istennel, 

ezáltal  is  tudunk  vele  közve

tlen 

kapcsolatba lenni, aki ezen keresz-

tül is vál

aszol.  

És  miért  jobb  a  Biblia,  mint  a  m

o-

bil?  Mert  soha  nem  kell  a  térerő 
miatt  aggódnunk,  ugyanis  Jézus 
Krisztus  a  kereszthalálával  megt

e-

remtette  a  100  %-

os  lefedettséget 

az  egész  Földön

, 

és  kiontott  véré-

vel  aláírta  azt  a  szerződést,  mel

y 

örökre  szól,  és  állja minden  szá

m-

lánkat, így ingyenesen hívható.

( Forrás: www.csendespercek.hu)

Közérdekű telefonszá

mok: 

Nagyon s

zomorú vagy? 

Hívd a Jn 14

-et! 

Valami b

űnt követtél el? 

Hívd a Zsolt 51

-et! 

Úgy érzed, magányos vagy? 

Hívd a Zsolt 23

-at! 

Veszély

es helyzetben vagy?  

Hívd a Zsolt 91

-et! 

A  gyermek  beleszületik  a  hi

tbe.  A 

szülők  vallása  szerint  kereszt

elik, 

bérmálkozik,  vagy  ko

n

firmál,  és 

lesz 

–

az  ősöket  követve  –

gyül

e-

kezete  is  az,  ami  a  családé  volt 
nemzedékeken  át.  Régen  generá-
ciók  jártak  együtt  templo

mba.  Ma 

más  a  helyzet. 

Ha  el  is  jutnak  a 

fiatalok konfirmációig, azután töb

b-

nyire elmaradoznak.  

Mi  lehet  a  titok,  hogy  van 

család

, 

ahol 

nagyszülő

, gyerek, 

unoka kéz 

a kézben jön vasárn

a

ponként

 Isten 

házába

?  

A 

Bolyai  iskolában  dolgozó 

Antal 

Imréné Ju

dit 

ezt örökölte a szüle

i-

től, és ezt adta tovább lányá

nak is. 

Adventet  megelőző  héten  beszé

l-

getünk a „

titkos

”

 recept

ről a családi 

asztalnál  a  nagymamával,  az 
édesanyával

és a felnőtté vált un

o-

kával.

Editke  (81

éves)  —

Ötgyerm

ekes 

rábcakapi  családból  szárm

azom. 

Én  nem  ka

p

tam  vallásos  nevelést, 

ma  sem  nagyon  tudom,  mit  kell 

érteni ezen. A nagyszüleim, a szü-

leim, ha eljött a vasárnap, ünne

p

lőt 

vettek, és ha megszólalt a harang, 

elindultak  a  templomba.  Ve

lünk, 

gyerekekkel. Ez volt az élet rendje.

Nem  csodálkoztunk  ezen,  ahogy 
az is természetes volt, hogy délben 
asztalhoz ültünk, hogy délután m

e-

getettük az állatokat, hogy megcs

i-

náltuk  a  leckét,  hogy  beálltunk  s

e-

gíteni a szül

e

inknek. Este, lefekvés 

előtt  imá

d

koztunk.  És  Istenhez 

fordultunk  nagy  szom

orúságun

k-

ban  is,  és  neki  adtunk  hálát,  ha 
fejünk felől  elhárult  a baj,  ha  öröm 
ért  be

n

nünket.  A  hit  úgy  tartozott 

hozzánk, mint a lélegz

e

tünk.

Judit 

(55 éves tanárnő) —

 Mi nem 

ültünk le naponta, hogy beszélge

s-

sünk az özönvízről, vagy a jeruzsá-

lemi  templom 

pusztulásáról.  Nem 

parancsoltak  rám  a  szü

leim,  hogy 

olvassak bibliát, imádkozzak, me

n-

jek  templomba.  Sz

á

momra  ezek  a 

maga  termész

e

tességével  épültek 

be  az  életembe,  a  szívembe  és  a 

lelkembe.  Fontos,  hogy  otthon 

megértés  legyen  a  házastársak 
között.  A  férje

m  katolikus,  de  so-

hasem  volt  téma  közöttünk,  hogy 

elmenjek-

e  evangélikus  templo

m-

ba?  Sőt  az  egyház  legn

agyobb 

ünnepein  ő  is  elkísér  bennünket  a 
gyülek

ezetbe.  

5 

LUTHERANUS

●

A Mosonmagyaróvári Evangélikus Gyülekezet Hírlevele

Erős vár a mi Istenünk! 

II. évf. 2. szám ● Karácsony 

Az  úttörős

-

kiszes  években  sem 

éreztem  különösebb  hátrányát  a

n-

nak,  hogy  gyakorlom  a  hitemet. 
Engem  akkor  is  megkereszteltek, 

én akkor is jártam templomba, ko

n-

firmáltam,  megkeres

zteltettem  a 

lányomat. Igaz, furcsa kettőssé

gek 

is  előfordultak.  Miután  megkeres

z-

telték  a  lányomat,  a munkatársaim 

meg

szervezték  a  névadót  is.  De 

ideológiai konfli

k

tust nem éltünk át, 

nem voltak retorziók. Mi pedig m

a-

radtunk,  akik  voltunk 

–

  templomj

á-

ró evangél

ikusok. 

Dóra

(30  éves  háziorvos)  —

  Mit 

tehetnék  még  újat  ehhez?!  Ná

lunk 

éppen  olyan  természetes  volt,  é

p-

púgy  az  életünk  része  volt,  hogy 
templomba  jártunk,  imádko

ztunk, 

hogy  lelki  békénkért  az  Úrhoz 
imádkoztunk.  Gyerekekként  teszi 

az ember, mert tiszte

li és 

szereti a 

szüleit. Felnőttként teszi, mert hiszi 
a  Bibliát,  mert  benne  is  munkálk

o-

dik  a  krisztusi  szeretet.  Ő  már 

meg

tapasztalta,  hogy  a  hívő  e

m-

bernek  a  legreménytelenebb  hel

y-

zetben is van még „egy” segítsége. 

Orvosi mun

kámban is nem egyszer 

látom  az  Úr  kezének  gyógyító 
munkáját,  a  legnagyobb  bajban  is 
érződő  szeretetét,  a  legelesette

b-

beken  való  gondoskodását.  Így, 

ebben  a  szellemben  nevelem  ma-

gam  is,  Simont  és  Rózát,  a  két 

gyermekem

et.  Velük  is  imádk

o-

zunk  este,  és  nekik  is  m

e

sélem 

már  a  Mindenható,  csodálatos  tö

r-

téneteit.  A  napokban  ve

t

tük  elő  a 

képes bibliát, amit ők már szívesen 

forgatnak.  Tehetem,  hiszen 

–

bár 

férjem  katolikus  –

természetes  d

o-

log,  családi  hagyomány,  hogy  a 
gyerekek anyukájuk hitét köv

etik.  

Vizsy Ferenc 

Az  Ige  testté  lett,  közöttünk  l

a-

kott,  és  láttuk  az  ő  dicsőségét, 
mint  az  Atya  egyszülöttjének 
dicsőségét,  telve  kegyelemmel 
és igazsá

ggal.

(Jn 1.14-18.)

…  én  azért  jöttem,

hogy  életük 

legyen, 

sőt bőségben éljenek."

(Jn. 10.10) 

2002-ben,  a 
rend

szervá

l-

to

zás 

első 

éveiben,  mi

-

kor 

ki

nyíl

t 

sz

á

munkra 

a  világ  és 
kóstolga

ttuk 

a sza

badság 

érzését, 

a 

kereskedelmi  tv  csator

nák  is  me

g-

leptek  min

ket  új  soroz

atokkal.  K

í-

váncsian  ültünk  akkor  a  tévék  elé 
is, hogy majd itt is egy nagy vált

o-

zást  élh

e

tünk  meg.  Ka

p

tunk  Való 

Világ

  m

ű

sort,  meg  Big  Brothers 

valóság  show

-

t.  Hát  velük  aztán 

csak  az  általunk  is  megt

apasztalt 

világ  kö

l

tözött  be  az  otth

onainkba, 

a maga szörnyű v

a

lóságában. 

De legalább igaz volt a szlogen: 

Itt 

a  lét  a  tét!

Itt  valóban  csak  a  lét 

küzdelmeit  láttuk,  a  másikat  lealá-
zó,  azon  átgázoló,

és  csak  a  m

a-

gáért  mindenáron  küzdő  emberek 
létha

r

cát.  A  való  világot.  És  ez  az 

élet? Mi az élet?

Most  a  karácsonyra  készülünk,  de 
fontosnak  tartom,  sőt  a  legfont

o-

sabbnak,  hogy  legalább  az  ünnep 
csendjében kicsit 

mindenki gondol-

kodjon  el:  Mindennel  rendben  va-
gyok-e 

az  életemben?  Hely

emen 

érzem

-e 

magam?  Nem  hiányzik

-e 

valami  az  él

e

temből?  Ott  legbelül, 

őszintén!

Baranyi  Fe

renc  költőnek  van  egy 

megrázó  verse

:  Valami  mindig 

közbejön.

Ebben  í

rja: 

„létfonto

s-

ságú  semmiségek  miatt  halasz

t-

juk  mindig  azt, mi  életté tenné  a 

l

étet”

Nagyszerű  megkülönbö

z

tetése  a 

puszta létnek, és annak, ami me

g-

érdemli  ezt  az  elnev

e

zést,  hogy 

ÉLET

.  

Az élet több mint

 a pusz

ta lét. És 

Jézus  ezt  a  többet  ho

zta  el  erre 

a  földre.

És  ezt  akarja  n

e

künk 

ad

ni,  és  akik  Őbenne  hisznek, 

azoknak  a

z  életében  megj

elenik 

valami ebből a tö

b

ből. 

Ő  azt  az  életet  akarja visszaadni 

nekünk, 

amit 

elveszítettünk.

Tudniillik  a  Biblia  azt  taní

tja,  hogy 

Isten  az  élet  forrása

. 

És  élete 

an

nak  van,  aki  működő,  tényleges 

kapcsolatban él a teremtő Iste

nnel. 

Ez  a  kapcsolatunk  azonban  meg-

szakadt, amikor az ember fellázadt 
Isten ellen. A Biblia így nevezi ezt, 
hogy bűneset, és azóta ez az Ist

e-

ni  élet  hiányzik  belőlünk.  Azóta  az 

ember lelkileg halott.  

Az  Istentől  elszakadt  ember,  ha 
meghallja  és  komolyan  veszi  azt, 

am

it Isten neki mond, az Ő hívását, 

akkor  életre  támad

,  kivirul.  Ha  pe-

dig  nem,  akkor  benne  marad  a 

halálban.  És  am

ikor  fizikailag  is 

meghal,  akkor  ez  a  lelkileg  halott 

állapot  válik  véglegessé  a  számá-
ra. Ezt nevezi a Biblia kárhoza

tnak, 

vagy  pokolnak.  És  ebben  a  szö

r-

nyű gyötrelmet az jelenti, hogy egy 
örökkévalóságon  át,  a  változás 
reménysége nélkül sze

nved amiatt, 

hogy 

nem  fogadta  el  az  életet 

Istentől  akkor,  amikor  arra  leh

e-

tősége lett volna. 

Amit erről a Biblia tanít az

 az, amit 

általában  nem  szoktuk  kom

olyan 

venni.  Vajon  helyes-e 

erről  ilyen 

bibliai  világossággal  beszélni?  Ü

d-

vösség

!  K

árhozat

!  Pokol!  Menny-

ország

! 

A  legtöbb  ember  legyint 

erre,  és  azt  mondja,  hogy  ha 
ilyesmiről  van  szó,  köszönöm  szé-

pen, 

ez  nem  érdekel,  sokkal  élet 

közelibb,  valóságos  problémáink 

vannak! 

Csak hogy éppen ezt nem 

hisszük  el,  mert  nem  gondo

ljuk 

végig  a  dolgot,  hogy  ha  ezek  az 
alapvető  kérdések  tisztázódnak  a 
szentírás  világosságá

ban,  akkor  a 

mi nagyon is hétkö

z

napi és nagyon 

is  gyötrő  és  k

e

serves  problémáink 

is  egészen  más  súlly

al  nehezed-

nek  ránk,  illetve  megtaláljuk  közü-
lük sokra az igazi megoldást. 

6 

LUTHERANUS

●

A Mosonmagyaróvári Evangélikus Gyülekezet Hírlevele

Erős vár a mi Istenünk! 

II. évf. 2. szám ● Karácsony 

Ezért fontos, hogy beszéljünk róla

! 

És  amikor  beszélünk  róla,  hit  tá-
madjon minél tö

b

bünk szívében.

Sokkal 

rettenetesebb 

minden 

megélt  földi  kellemetlenségnél  az, 
amit  a  Biblia  erről

az  Isten  nélküli 

állapot  véglegessé  válásáról,  v

a-

gyis a kárhozatról, a pokolról ír. És 
mi  mindnyájan,  mikor  a világra jö

t-

tünk, ebbe születtünk bele. 

Mert,  ha  valaki  úgy  marad  lelk

i-

leg,  ahogy  megszületett,  akkor 
Isten nélkül éli végig az életét, és 
nélküle  kell  eltöltenie az örökké-
valóságot  is.

  Ez  az,  amit  Isten 

nem akar hagyni. Ő nem akarja az 
ilyen  ember  halálát,  h

anem  azt 

akarja,  hogy  éljen.  Ezért  jött  utá-
nunk  Jézus,  és  aki  ővele  kapcs

o-

latba  kerül,  annak  az  életében 
helyre  áll  az  Istennel  me

gszakadt 

kapcsolat. 

Jézus 

visszavezet 

minket  az  At

yá

hoz

, és újra miénk 

ez a teljes élet, a fizikai halálunkon 
túl  is  nyúló  örök  élet.  Visszaadja 
nekünk  Jézus,  a  be

n

ne  hívőknek, 

ezt az igazi életet, ami fölött semmi 

hatalma  nincs  a  biol

ógiai  halálnak 

sem.  Mert  a  halálunk  semmit  nem 
változtat  azon,  hogy  minke

t  Isten 

visszafo

gadott  már  az  életünkben. 

Vele  közösségünk  van,  és  ennek 
boldogsága,  békessége  tölt  be 

ben

nünket. 

Éppen  ezért  ne  fogadjuk  el  azt, 
amit a világ el akarja velünk hite

tni, 

hogy  mind  az,  ami  eddig  elhang-

zott a biblia alapján, az nincs. 

Vagy  ha  lehet,  hogy  van,  de  nem 
kell komolyan foglalkozni vele, nem 
kell komolyan venni.  

Nekünk  a  mával,  meg  a  közvetlen 

holnappal  kell  foglal

koznunk,  és 

nem  ilyen  távoli  és  bizonytalan 

dolgokkal.  
 

Csak  hogy  ezek  egyáltalán  nem 
távoli  és  bizonytalan  dolgok.

M

ert  az  élet  nem  annyi,  mint 

amennyit  meg  fogunk  tapasztalni 

belőle. Ahogy mondják, az a 60, 80 
év, ami csupa küzdelem, és hát az 
ember  célja,  a  küzdés  maga. 

U

gyanis  Isten  igéje  figyelme

ztet 

minket,  hogy  örök  életet  adott  n

e-

künk.  És  ez  az  élet  az  ő  fiában, 
Jézusban  van.  Akiben  nincs  meg 
az  Isten  fia,  az  élet  sincs  meg  a

b-

ban.  Ez  az  igazi  élet  tehát,  Jé

zus 

személyéhez kötött.

Őt  kell  megismernünk.  Ő

benne 

kell  őszinte  szívvel  hinnünk,  és 
ez  a  benne  való  hit,  áthelyez 
minket a halálból az életbe.

 Nagy 

baj  az, 

hogy  erről  n

a

gyon  kevés 

helyen  lehet  hallani,  pedig 

az  él

e-

tünk  legfontosabb  kérdése

,  ami-

nek  függvénye  az  összes  többi  is. 
És  kinek  fontos  az,  hogy  mi  ne  a 
pokolba érkezzünk meg? 

Istennek 

fontos. 

Ő  úgy  szerette  a  világot, 

ezt az ellene fellázadt v

i

lágot, ho

gy 

egyszülött  fiát  adta,  hogy  aki  hisz 
őbenne,  el  ne  vesszen,  h

anem 

örök  élete  legyen.  És  ahol  Istenről 
hiteles információ hangzik, ahol az 
evangéliumot  hi

rdetik,  ott  meg  van 

a lehetősége annak, hogy ezt hal

l-

gatva,  hit  ébredjen  az  emb

erek 

szívében. És így már nem a kárh

o-

zatba,  hanem  az  üdvösségbe  m

e-

netelnek,  sőt,  már  itt  elke

z

dődik 

számukra ez az élet. 

És  itt  kell  lelepleznünk  még  egy 
hazugságot,  amikor  el  akarják  h

i-

tetni  velünk,  hogy  a  boldog  élet 
feltétele  a  sok  pénz.  Az  anyagi 
javaktól függ a boldog é

let: 

ÉLET = 

PÉNZ

. (?!) 

Jézus  idejében  is  mondogattak 
már  efféléket,  és  erre mondta  el  ő 
egyszer,  egyebek  közt,  a  bolond 
gazdag  példázatot  (Lk  12,16

-21), 

hogy  mikor  meggazdagodva  az 

ember  azt  mondta:  most  már  sok 
javad  van,  sok  esztendőre  eltéve, 
egyél,  igyál,  gyönyörködjél.  És  I

s-

ten így szól hozzá: Bolond! Az éjjel 

meg

halsz! És amit gyűjtöttél, azzal 

mi  lesz?  Ha  a  vagyon  lenne  az 

élet, akkor ő élhetne tovább is. De 
az  élet  más,  és  több  mint  a  pénz, 

mint a vagyon. 

És mi ezt a többet 

nem  ismerjük  addig,  amíg

  J

é-

zussal  nem  találkozik  valaki,  és 
Ő ezt nem ajándéko

zza neki.  

Mert  ebbe  a  világba  tört  bele  Jé-

zus, ezzel a programmal, hogy 

„én 

azért jöttem, hogy él

e

tük legyen, 

sőt bőségben éljenek.”

És amit Ő 

élet  címén  ajándékoz  a

  benne  h

í-

vőknek,  azt  nem  lehet  pénz

ben 

kifejezni,  de  annak  a  kamatai  is 

meggazdagítják hosszú távon azt a 
közösséget, amelyben ilyen emb

e-

rek  élnek. 

A  tapasztalat  az,  hogy 

akik Jézusban hisznek –

 nem csak 

a  szájukkal,  hanem  az  egész  él

e-

tükkel –

azoknak az életében egyre 

több ilyen érték jel

enik meg.  

Ők  sem  hibátlanok,  nem  tökélet

e-

sek. De sok fölbecsülhetetlen é

r

ték 

jelenik  meg  bennük,  amikkel  n

a-

gyon  meg  tudják  gazdagítani  a 
környezetüket,  és  a  saját  szemé-
lyes  életük  is  sokkal  gazd

agabb 

emiatt.  És  ez  kell,  hogy  legyen 
minden igehirdetéseknek is a cé

lja, 

hogy  segítsen  minket  és  meglá

s-

suk  az  ü

d

vösségre  vezető  utat,  és 

azon  járjunk  is  végig,  hogy  végül 

„Aki hisz őbenne

, az 

nem jut ítéle

tre.

”

7 

LUTHERANUS

●

A Mosonmagyaróvári Evangélikus Gyülekezet Hírlevele

Erős vár a mi Istenünk! 

II. évf. 2. szám ● Karácsony 

oda  jussunk  is  el.  És  amíg  itt  v

a-

gyunk ezen a földön, addig is egé-
szen más legyen az életünk. 

Annak,  hogy  ez  bekövetkezzék 
minél  többünk  életében,  sok  fél

e 

akadálya  van.  Csak  hármat

emlí

t-

sünk meg: 



Ez  egyik  akadálya  az,  hogy  ha 

valaki  el  sem  megy  ige

hirdetést, 

vagy  egy 

evangelizációs

  sorozatot 

meghallgatni,  mert  a  hit,  hallásból 
van,  mégpedig  az  I

s

ten  igéjének 

hallásából. (Róm 10,17) 

És  aki  nem  hallgatja  az  Istenről 
szóló  hit

e

les  bizonysá

g

tételt,  a

b-

ban biztosan nem t

á

mad hit. 



  Van, aki elmegy ugyan, de any-

nyira  zsong  benne  annak  az  egy 

napnak a hordaléka is, hogy képt

e-

len  odafigyelni.  Ezért  bátork

odom 

javasolni,  hogy  legalább  egy  mo

n-

dattal,  istentisztelet  ele

jén  állítsuk 

„vételre”  a  szívünket:  Uram  én 
tőled  szere

t

nék  valamit  hallani, 

engedd, hogy képes legyek erre, 
és  képes  l

e

gyek  megcsinálni  is

! 

Mert  ez  egy  következő  ak

a

dály, 

hogy  ha  valaki  csak  emberi  be-

szédként  hallgatja  azt,  ami  egy 
igehirdetésen  e

lhangzik.  Mert  az 

nem  csak  az.  Egyszerű  emberek 
bizonyságtét

e

lén keresztül maga a 

mindenható  Isten  szólít  meg  s

o-

kunkat  közülünk.  És  Ő  változtatja 
meg  ez  által  életünket.  Ezékiel 
könyvében  is  erről  panaszkodik 

Isten:   

„…eljönnek  hozzád,  min

t-

ha  népgyűlésre  jönnének;

odaül 

eléd az én népem, hallgatják b

e-

szédedet,  de  nem  aszerint  é

l-

nek

.”

  (Ez 33,31) 

–

 Egy ember be-

széde  szerint  miért  élne  úgy  az 

ember?  
De  ha  Isten  mondja,  akkor  annak 

egészen  más  súlya  van  ránk  né

z-

ve.  Szabad  ezt  elké

r

nünk,  hogy  Ő 

szóljon  hozzánk,  és  csak  így  lehet 
Őt hallga

tni.  



És  még  egy  akadály  a  sok  kö-

zül,  hogy  amikor  az  ember  elhatá-
rozza  már  előre  magában,  hogy 
akár mit is hall Istentől, ő arra nem 

mozdul.  Akkor  megint  lehetetlen

né 

válik,  hogy  ez  az  új  élet  elkezdő

d-

jék.  Mint  ahogy  a  Hóseás  próféta 

k

önyvében  panaszolja  Isten:

„

N

é-

pem  megrögzötten  elfordul  tő-

lem

.  Hí

v

ják  őt  a  Felségeshez,  de 

senki  sem  mozdul.  …

mert  nem 

akarnak megtérni.”

(Hós 11,5b;7)

 
Akarjuk-

e  mi  az  életet,  amit  Isten 

kínál,  és  amit  Jézus  Krisztus  tes

t-

közelbe hozott hozzánk

? Akarjuk-e 

mi azt a többet, ami életté tenné a 
létet?  Kérdezzük  meg  most  m

a-

gunktól,  hogy  életnek  n

e

vezhető

-e 

ez,  amit  most  élek?  Azonos

-e  ez 

azzal,  amiről  Jézus  beszél?  Vajon 
mi  hiányzik  belőle?  Mi

,  vagy  ki 

hi

ányzik belőle leginkább? 

Akarjuk-

e  mi  ezt  a  többet,  amiről  Ő  itt  b

e-

szél? Ne érjük be azzal, hogy ezt 

elol

vastuk.  Jézushoz  me

n

jünk 

oda! Mert Ő az Élet!

Dicsőítünk téged Jézus, hogy eljö

t-

tél közénk, és hogy mindent válla

l-

tál  értünk  a  kereszten.  Könyörülj 
rajtunk  és  nyisd  meg  a  szívü

nket, 

hogy veled haladjunk tová

bb, a Te 

ajándékoddal az él

e

tünkben. Ámen

Elmélkedésre  és  döntő  elhatár

o-

zásra ajánlja

Nagy Zoltán

felügyelő

KÉT EMBER 

EGY LÉLEKKEL  

A FA ALATT

Kovács  Gyula  és  Nágli  An

drea 

szeptember  5-

én  mondta  ki  az 

igent  a Lipóton  tartott  polgári sze

r-

tartás

on

, elő

tte  pedig  Is

ten áldását 

kérték  frigyükre 

a  mosonmagyar

ó-

vári 

evangélikus 

templomban. 

Férjként  és  felesé

g

ként  ez  lesz  az 

első  közös  kará

csonyuk.  Vajon, 

mennyiben  lesz  ez  más, 

mint  a 

megismerkedésük  óta  eltelt  3  es

z-

tendőbe

n

.  Mosolyogva,  kéz  a  ké

z-

ben  érkeznek 

a 

beszélgeté

sre.  A 

vállalatvezető  és  a  Kék  cinke  óv

o-

da  óvónője  is  szaba

d

koznak,  ők 

nem  szeretnek  reflektorfénybe  k

e-

rülni, nem is tudnak igazán beszé

l-

ni sem. De ahogy a kapcsolatukra, 

a  közös  életükre  terelődik  a  szó, 
egymással végszavazva m

e

sélnek.

—

  Sohasem 

beszéltünk  róla,  de 

soha  nem  is  volt  kérdés,  hogy 
templomban  eskü

d

jünk.  Nekem  a 

második házasságom, de Gyulá

val 

való  érzelmi  és  lelki  kapcsol

atom 

olyan  bensőséges,  olyan  nyílt  és 
őszinte,  hogy  teljesen  természet

e-

sen  ala

kultak  így  a  dolgok.  A  jogi 

előírásoknak  megfelelő  cer

e

mónia 

előtt esperes úr által celebrált sze

r-

tartás  v

a

lami  egészen  más  volt, 

mint a polgári. 

FELHÍVÁS!

EVANGELIZÁCIÓ 

„Térjetek meg, és higgyetek 

az evan

géliumban!” (Márk 1,15)

Szeretettel  hívunk  mindenkit 
„

Isten orsz

á

ga 

ö

r

ö

mh

í

re

”

 c

ímű 

evangeliz

ációs

 sorozatunkra. 

Igét hirdet:

Végh Tamás

ny. refor

mátus le

l

kész.

Evangelizáció időpontja:

2016. február 21

-23. 

Szeretettel  várunk  templomun

k-

ba min

den érdeklődőt

! 

Már most 

írjátok  fel  a  naptár

otok

ba,  és 

hívogassátok  a  cs

a

lá

dtagokat, 

barátot,  szomszédot,  munk

a

tá

r-

sat, ismerős és ism

eretlent!

8 

LUTHERANUS

●

A Mosonmagyaróvári Evangélikus Gyülekezet Hírlevele

Erős vár a mi Istenünk! 

II. évf. 2. szám ● Karácsony 

Szó se róla,  az  is  szép volt,  de  ez 
valami  varázslatos,  valami  lég

ies, 

spirituális.  Sokkal  inkább  ére

z

tük, 

hogy  mi  Az 

egy  pár

,  hogyan  v

á-

lunk  igaz

án  e

g

gyé,  hogyan  lesz 

Isten  áldása  a  mi  kapcsolatunk 

d

íszes koronája. 

—

  Tudom 

–

  mondja  Andrea 

–

, 

hogy  a  most  kimondott  igen  holto-

miglan  tart.  És  hogy 

ez  mennyire 

más

,  az  is  jelzi,  hogy 

én  első  há-

zasságo

mban  nem  vettem  fel  a 

férjem  nevét,  de  most  igen,  és 

mo

st  már  K

o

vácsné  Nágli  Andrea 

a becsületes n

evem. 

—

Nem  csak  az  egyházi  esküvő 

nem  volt  ké

r

déses,  de  az  sem, 

hogy a mi evangélikus templ

omunk 

lesz  a  legmegfelelőbb  hel

y

szín. 

Engem  minden  ehhez  a  templom-

hoz  és  Kiss  Miklós  esp

e

res  úrhoz 

köt –

meséli a fiatal pr

esbite

rünk.

Más  lenne  majd  a  karácsony?!  –

ismétlik  meg  a  kérdést  egymá

sra 

nézve. 

—

Nem  a  karácsony  lesz  „majd” 

más,  nekünk  „már”  a templomi e

s-

küvőtől  kezdődően  más 

minden 

napunk.  És  ezt  nem  csak  az 
eszünkkel  tudjunk,  hanem  mi

nden 

valónkban érezzük: mi attól a na

p-

tól kezdve együtt léle

g

zünk. 

—

És  mint  fiatal  házasok,  termé-

szetesen  mi  is 

tervezgetünk, 

be-

szélünk  arról,  hogy  milyen  jó  lesz 
majd, 

amikor 

a 

kislányom 

testvérké(ke)t  kap,  és  nagycsalá

d-

ként  üljük  körbe  Szentestén  a  k

a-

rácsonyfát. 

—

Csodálatos lesz a

 mostani kar

á-

csony

! Az lesz számunkra most is, 

ami mindig is volt, és ami m

arad is 

szívünkben, lelkünkben: szent szü-
letésnap  és  a  legszeretetteljesebb 
családi ü

nnep. 

Vizsy Ferenc 

Luther Márton 

ma is tanít 

Hafenscher  K

á

roly:  Luther  ma  is 

tanít,  szavával  is  tanít,  buzdít,  bá-
torít.  Érdemes  idézni  és  felkutatni 
azt, amit mondott az imá

d

ságról ő, 

a  praktizáló  imádkozó.  Csak  né-
hány mondat emlékezt

e

tőül:

„Testvéreim! 

Imádkozzatok 

szívvel

-

szájjal  otthon  is,  a  tem

p-

lomban is, mert az imádság tartja e 
világot.  Különben  ugyancsak  ro

sz-

szul  állna.”  „Nagy  áldás  a szükség 
is,  amely  rákén

y

szerít  arra,  hogy 

az 

imádságba 

kapaszkodjunk. 

Csak  azt  tudom,  hogy  valahán

y-

szor iga

zán komolyan imádkoztam, 

mindannyiszor  bőséges  meghal

l-

ga

tást  nyertem,  s  többet  kaptam, 

mint amennyit 

ké

r

tem.”

„Tanulj  meg  Istenhez  kiáltani, 

nem  pedig  önmagadban  gubbas

z-

tani,  lócán  heverni,  fejet  csóválni, 

orrot 

lógatni,  gondolkodva,  töprengve 
önmagadat  emészteni.

  Minek  az 

örökös  siránkozás?  Jaj,  nekem, 
elvesztem.  Inkább rajta,  lusta  né

p-

ség,  térdre,  föl  a  kezeket,  szem

e-

ket az égre, elő egy zsoltárt, a Mi

a-

tyánkot,  meg  a  pan

a

szodat  öntsd 

ki az Isten elé!”

„Imádságodban  Istent  ne  kí-

sértsd,  ne  szabj  eléje  időt,  mérté-
ket, célt, módot, személyt kikö

t

vén, 

hogyan,  mikor,  mivel  segítsen. 
Majd kitalálja Isten az

Ő csodálatos 

bölcse

s

ségével” 

 
L

uther  a  legjobb  „ürügy”,  fogódzó, 

kapcsolópont,  hogy  szóbahozzuk 

Krisz

tust,  hogy  jobban  értsük  az 

igét,  hogy  magunkra  alka

lmazzuk 

azt,  hogy  imádkozni  tanuljunk  és 
taní

t

sunk.  Aki  igazán  megszerette 

Luthert,  az  nem  hozzá  kötő

dik, 

hanem Krisztusához, aki n

e

künk is 

Urunk,  és  aki  miatt  mi  is,  ma  is 
imá

dkozhatunk. 

(Forrás: mkdsz.hu) 

BE

MUTATKOZÁS 

A  kép  a  jövő  áprilisban  vizsgát  tevő  11  konfirmandus  gyülekez

e

tünk 

előtt  november  29

-

én  történt  bemutatkozásáról  készült.  Éppen  azon  a 

napon, amikor adventi koszorúnkon meggyulladt az első gye

rtya.

9 

LUTHERANUS

●

A Mosonmagyaróvári Evangélikus Gyülekezet Hírlevele

Erős vár a mi Istenünk! 

II. évf. 2. szám ● Karácsony 

1.  feladat 

—

Juss  át  a  labirint

u

son,  és  csak  azokat  az  érméket  gyűjtsd  össze,  melyek  a  kivezető  úton  az 

utadba kerülnek. Ha összeolvasod az érméken sz

e

replő szótagokat, egy evangélikus ének címét kapod. Az 

ének címét írd a 

hosszabb 

vonalra, és írd mellé, hányas számú ének az evangélikus énekesköny

vben!

2. feladat 

—

Azokat az alakzatokat, melyekben fekete pont található színezd sötétkékre, melyek üresek ci

t-

romsárgá

ra!

10 

LUTHERANUS

●

A Mosonmagyaróvári Evangélikus Gyülekezet Hírlevele

Erős vár a mi Istenünk! 

II. évf. 2. szám ● Karácsony 

1835-

ben találunk feljegyzést a

r

ról, 

hogy Magyaróvárott 34, Mosonban 
2  evangélikus  élt.  E  néhány  lélek 
lelki  gondozását  Glatz  Jakab  Já-

nos, hegyes

halmi esperes végezte. 

Ezekben  az  években  azonban  a 

katolikus  tenger  miatt  alig  mer

ték 

vallásukat  gyakorolni.  Papjuk  szo

l-

gálatát  csak  akkor  merték  igénybe 

venni  mikor  a  te

kintélyes  emberek 

ezen a területen úttörők lettek. 

Nemes  Torkos  udvari  taná

csos, 

akkori alispán, volt az első evangé-
likus  ember,  aki  a  házában  egyik 
gyermekét Glatz  lelkész  által  me

g-

kereszteltette.  Egy  szintén  várm

e-

gyei  vezető  ember,  Kleinráth  nevű 

me

gyei  ügynök  volt  Glatz  lelkész 

első magyaróvári halottja. 

Glatz  lelkésznek  is  sok  nehézsé

g-

gel  kellett  meg

küzdenie.  1835

-ben 

egy  magyaróvári  temetés  során 
kínos  bo

t

rányra  került  sor  az  ott 

megjelent  Glatz  lelkész  és  a  szi

n-

tén  megjelent  magyaróvári  plébá-
nos  között.  Kis  híján  összever

e-

ked

tek  a  koporsó  előtt.  Glatznak  a 

koporsó  után  kellett  mennie  és 
amikor az áldást mondta a sírnál, a 
plébános  bekiabálta,  hogy  e

hhez 

nincs joga.  

Glatz 

hűséges 

szolgálatának 

eredményeként  lassan  erősödnek 
a szórványgyülekezetek, mert am

i-

kor  Glatz  1858.máj.2

-

án  lelkészi 

szolgálatának  25  éves  jubil

e

umát 

ünnepelte  a  hegyeshalmi  gyülek

e-

zet,  ezen  az  ünnepélyen jelen  vo

l-

tak  a  magyaróvári  szórvány  kü

l-

döttségnek  tagjai  és  n

emes  Pabst 

Vilmos  az  akkori  gazdasági  ak

a-

démia  igazgatójának  vezetésével. 
Egy  fehér  kartonra  írt  költeményt 
és  egy  ezüst  serleget  nyújtottak  át 
az ünneplő lelkés

z

nek a következő 

felirattal:  „Magy

a

róvár  protestánsai 

1858. 

máj

us 

2.”  

(Folytatása követk

ezik!) 

Heincz Sándor

,  

gyülekezetünk gon

dnoka 

„Szeretném szolgálni 

az Urat!” 

Idén  szeptembertől

Joanovicsné 

Kuslics  Hedvig,  a  piarista  iskola 

tanára  oktatja  a  hittant  a  gyülek

e-

zetün

kben.  

Bár  1966

-

ban  Győ

r

ben  született, 

de  egyéves  korában  szüleivel  M

o-

sonmagyaróvárra  költözött.  Az 
alapismereteket a Bartók Béla Ált

a-

lános  Iskolába  sajátította  el,  utána 

a Kossuth Lajos Gimn

áziumba járt, 

majd  a  Bárczi  Gusztáv  Gyógyp

e-

dagógiai  Tanárképző  Főiskolán 

szer

zett  diplomát.  Ekkor  már  az 

Éltes  Iskolában  do

lgozott,  majd  a 

Kistérségi  Gyermekjóléti  és  Cs

a-

ládsegítő  Szolgáltató  Közpon

thoz 

került.

Túrmezei E

r

zsébet (1912

-2000) 

Ádventi csendben

Szép Hajnalcsillag, Jézus, ragyogj fel! 
Teljék meg szívünk tiszta fényeddel! 
Ádventi csendben téged várunk,  
Jöjj, Urunk Jézus, maradj nálunk! 

Adj erőt nékünk vinni szerteszét 
Irgalmadnak fényét! Tűnjék a sötét! 
Ádventi csendben téged várunk,  
Jöjj, Urunk Jézus, maradj nálunk! 
 
Életet, békét hozol te nekünk.  
Téged szolgáljon teljes életünk! 
Ádventi csendben téged várunk,  
Jöjj, Urunk Jézus, maradj nálunk!

Időközben  a  Juhász  Gyula  Taná

r-

képző  Főiskolán  egészségnevelő 
és  mentálhigiénikus  szakon  má-
soddiplomát 

szerzett. 

Férjhez 

ment, 

Levélre  költözött.  Két  gye

r-

meke 

van,  Levente  és  Boglárka. 

Előbb  Rajkán,  Bez

e

nyén,  Levélen

, 

Mosonszolnokon  volt  gyermekv

é-

delmi  családgond

o-

zó,

  majd  2010-ben, 

mint  gyógypedagó-

gus, 

fejlesztő került a 

Piarista Iskol

á

ba.  

—

Kiss 

Miklós 

esperes-

lelkész  úrral 

törté

nt  be

szélgetést 

követően  jelentke

z-

tem  és  felvettek  az 
Evangélikus 

Hitt

u-

dományi 

Egyetem 

hit

tan tanári szakára. 

Ezzel  egy  id

ő

ben,  a 

Piarista  Isko

lában,  valamint  eg

y-

házközségün

kben 

elkezdtem 

a 

hittan oktat

ását. 

—

  A  feladatnak  nagy  lelkese-

déssel  fogtam  neki,  és  remélem  a 
jövőben  átadhatom  a  gyerekeknek 
mindazt  a  tudást,  amit  megsze

r-

zek,  és  Isten  Igéje  minden  hallg

a-

tóhoz,  értőhöz  és  figyelőhöz  eljut 
majd  általam  is  –

meséli  a 

hat 

fé

l-

éves  tanulmányait  2015  szepte

m-

berében megkezdő Hé

di. 

11 

LUTHERANUS

●

A Mosonmagyaróvári Evangélikus Gyülekezet Hírlevele

Erős vár a mi Istenünk! 

II. évf. 2. szám ● Karácsony 

Ilyen n

álunk a kará

csony 

Külsőség 

és 

belsőség, 

így 

együtt  szép  a 
karácsony!

  Aki 

sokat  hozott  a 

régi  otthon  m

e-

leg

éből,  annak 

lelkében 

tüzet 

gyújt  az  advent, 

és  a  szívében  várja  a  kará

csonyt. 

A

mikor  összejön  a  család,  amikor 

arc  ér  az  ar

c

hoz,  kéz  szorít  meg 

kezet,  amikor  az  unoka  fejecsk

éj

e 

a mama reszkető vállára bi

llen.  

Tanyán,  falun  töltött  gyermekkor

o-

mat  felidézve,  bizony  örültem  az 
ajándékoknak.  Édesapám  f

aragta 

őket  suttyomban  a  pincében,  és 
édesanyá

m  hajtogatta  a  sztaniol-

papírt  a fára.  A  háncsb

a

bából  már 

volt  egy  pár  azelőtt

  is

.  Azt  vá

rtam 

volna?!   

Örültem  annak  is,  de  le

g-

inkább  a  platnin  sült  hé

jas-vajas 

krumpli és 

a m

ákos bejgli illatának, 

a  dunyha  alatt

i  összebújásnak

,  az 

Úr fiának,  akinek  intésére 

- 

mesé

l-

ték 

- 

éjjel 

az angyalok 

felöltö

z

tették 

a  kar

ácsonyfát,  és  persze

é

des-

anyám csilingelő énekhangjának.

A  feleségem  is  gyönyörű  karács

o-

nyokról  mesél.  Hogy  mit  talált  ő  a

fa  alatt?  Ajándékot?  Szer

etetet? 

Azt  is,  de  legfőképpen  áhít

atot, 

meséli el mindig így té

l

időben.

Ma  már  más  a  világ,  sokat  válto

z-

tunk mi magunk is. 

A karácsonyvá-

rás 

kezdete  ma 

nálunk  jóval  me

g-

el

ő

zi  az  adventet.  A  mi 

családun

k-

ban  ugyanis  k

ülön  sz

erepe  van 

ennek  az  ad

ventre  való  készülé

s-

nek  is. 

Nincs  nehéz  do

lgunk,  hi-

szen  a 

két  kislá

nyunk 

évek  óta 

ugyanazt  a  kívá

n

ságlistát  mondja 

el: 

„Szentestén  csak  mi  nég

yen 

le

gyünk  a  kará

csonyfa  k

örül.  És 

énekeljünk!  És  majd  mesé

ljetek 

arról,  amikor  ti  kicsik  volt

a

tok!  És 

játsszunk is! 

Mi pedig majd  zongo-

rázunk  nektek.”

  A

pró  ujjac

s

káik 

nyomán hangzik 

fel

:  Erős  vár  a mi 

I

stenünk! 

dallama. 

Ez

ek  a  mi  fő  ajándékaink!  De  hát 

milyen  a  szülő

!  Itt-

ott  azért  más  is 

akad  a fa  alatt.  A  gonddal  és  sz

e-

retettel  csomagolt  dobozokat  a 

megajándékozott  bontja  fel,  és  mi, 
többiek  körülüljük,  hogy  vele  örü

l-

jünk  a  meglepeté

s

nek.  És  ez  így 

megy egyenként tovább…

 
A 

négy vasárnapon a terí

tett asztal 

közelében van még egy szék. Oda 
majd  az  ünnepelt  ül,  hiszen  az  Ő 
születésnapjá

ra  k

é

sz

ülünk.  Tes

t-

ben is, 

és lélekben is.

 Adventkor a 

koszorún  lévő  gye

r

tyákon  kívül  mi 

még  egy  magányos  gyertyát  gyú

j-

tunk, a pár éve me

ghalt nagymama 

ennek  a  fénynek  a  sziporkáival 
körülölelve 

ott  van  a  sz

ívünkben.

Hát, ilyen nálunk a karácsony!

Vizsy Ferenc 

Váradi Antal: Melyiket? 

Fényes palotának márvány kap

u

jában

Áll egy özvegyasszony fekete ruhá

ban, 

Jobb 

kezén –

 bal 

kezén egy

-egy kicsi gyermek 

Tétován, szomorún, belépni sem me

rnek. 

Karácsonyeste van. Nem látni egy lelket; 

Végre paszomántos, botos úr köze

lgett.  

Szorul a szíve a két kis ártatla

nnak... 

–

Mit keres jó asszony? Mi járatban va

nnak? 

–

Nagy jó uram! Jaj... hát... alázattal ké

rem... 

(No, ne sírj, ne szepegj, édes kicsi vé

rem!)  

Itt vagyon nyomtatva, eltettem magamnak,  
Hogy 

itt egy kis árvát örökbe foga

dnak.  

–

Úgy? Tudom. No, jöjjön! Az öreg nagysá

ga!  

Hanem csak röviden, mert az idő drá

ga!  

S fölvezeti őket aranyo

s terembe, 

Kitár egy szárnyajtót: –

Ide, lépjenek be!

Gyászba borult úrnő bársonyos sz

o

bában, 

Karácsonyfa mellett ül mély bánatá

ban,  

Fölpillant reájuk könnybeborult képpel. 

Aranyos unokát, ilyet vesztett épp el...

–

Nos, jó asszony jöjjön. Egyiket id’ a

dja?  

„Oda kell, oda kell! –

Föld alatt az atyja, 

Magam is nyomorult beteg vagyok nagyon

”

. 

–

Jó, hát csak hagyja itt. Melyiket? Ráh

agyom. 

„Melyiket?” –

a kérdés a szívébe dobban.

„Melyiket vigyem el? Melyik szeret jobban?

Melyikért ne fájjon, vérezzen a lelkem?” 

S néz a két árvára szeme könnyel

-telten.  

„Jánoska, a fiú, már ír, olvas szépen,

Esténként ábécés könyve a kezében.

Mariska a kislány imádkozni tud már...

Ó, szívem, ha köztük választani tudnál?!" 

„Jánoskát? Nem!” ... este a kis lámpa me

llett,  

Szőke hajacskája puha, mint lehellet, 

Az anyja ölében, odahajtja szépen.  

Nyilall egyet, fájót anyai szívében.

Hogyha ott nem látná soha, soha többet? 

„Talán a Mariskát?

Jaj, a bánat öl meg!”

Kis Mariska ágya a mamáé mellett,

Hiszen csak nemrég is, még ringatni kellett. 

Estenden az anya kezét oda nyújtja,

Göndör kicsi fejét ráhajtja, ráhajtja 

- 

Úgy szunnyad el aztán... Ha éjjel fölébred, 

S anyját nem találja? "Nem téged! Nem té

ged!" 

–

De minek tétováz? Siessen jó asszony!

Melyiket adja hát? Válas

szon! 

Válasszon! 

Feljajdul, mint gyötrött mártír a kínpadon 

- 

–

 Nem adom, nem adom! Egyiket sem adom! 

12 

LUTHERANUS

●

A Mosonmagyaróvári Evangélikus Gyülekezet Hírlevele

Erős vár a mi Istenünk! 

II. évf. 2. szám ● Karácsony 

HARANG

SZÓ 

ALA

PÍTVÁNY

Alapítás éve: 1995

Az  A

lapítvány  célja:

Az  egyhá

z-

k

özségi  épületek  állagmegóvásá-

nak,  felújításának,  korszerűsítésé-

nek, kar

bantartásának és hatékony 

m

ű

k

ödésének  elősegítése.  A  gyü-

leke

zeti élet hatékonyabb működé-

s

ének  elősegítése,  összejövetelek, 

prog

ramok,  találkozók  finanszír

o-

zása.  Tehetséges  protestáns  m

o-

sonma

gyaróvári  fiatalok  tanulmá-

nyainak  segítése  havi  rendszeres 
támog

a

tással.

Az Alapítvány kuratóriuma:

 Antal 

Imre  Zsoltné  (elnök

), 

Buga  Márta

, 

Nagyné  Laskó  Margit

,  Nitsch  Zol-

tán

, 

Takács István

Számlaszám:

 58600252-10011386 

Adószám:

 18530069-1-08 

Gyülekezetünk 

egyházi szolgálatai 

Keresztelés

: 

Gyermeküket keres

z-

tény  hitben  nevelni  akaró  szülők 
kérhetik  gyermekük  keres

z

telését. 

Enn

ek  alapfeltétele,  hogy  az  egyik 

szülő  evangélikus  legyen  és  min

d-

két szülő, valamint a keresztszülők 

legyenek  megkeresztelve.  A  ke-

resztelés  nincs  korhatárhoz  kötve, 
így  k

e

resztelését  kérheti  felnőtt 

ember is, aki megtért I

stenhez.   

Konfirmáció

:  A  megkeres

ztelt  és 

hitben  nevelt  gyerekek  7  éves  k

o-

ruktól  járhatnak  bibliaórára,  amel

y-

ben  mélyíthetik  ismeretüket  és  h

i-

tüket.  13  éves  kortól,  a  gyerme

k-

ként megszerzett hit megerősítését 
szolgálja  a  konfirmációs  bi

b

liaóra. 

A konfirman

dusok az 1 éves felké-

szítő  szakasz  végén  vizsgát  tes

z-

nek.  

Esketés

: 

Megházaso

dni 

annyit 

jelent,  mint  elköt

elezni  magunkat 

egymásnak és fogada

lmat tenni az 

Úr  Isten  előtt. 

A  h

ázasságkötés 

feltétele, hogy az egyik fél evangé-
likus  legyen  és  mindketten  meg 

legyenek keresztelve.  

Lelki  gondo

zás

: 

A  nehéz  éle

t-

helyzetbe  került  ember  számára 

nincs  bizto

sabb  út,  mint  az  Úrhoz 

és  a  Szentíráshoz  fordulni.  Lelké-
szi titoktartás mellett van lehetőség 
személyes  lelki  gondozásra,  nég

y-

szemközti beszélgeté

sre is. 

Temetés

: 

Az egyházi temetés igé-

nyének  bejelentésekor  a  hozzáta

r-

tozónak  személyesen  kell  megj

e-

lennie.  Nem  tartunk  külön  gyás

z-

misét,  hanem  a  temetést  követő 
istentiszteleten  imádságot

  mon-

dunk az elhunyt emléké

re. 

Gyülekezeti 

alkalmaink 

Istentisztelet 

Vasárnap

09:00  Lev

é

l 

10:00  Mosonmagya

róvár

11:00  Hegyeshalom 
14:00  Rajka 

Gyermek biblia

óra

Hétfő

13.30 

Levél

14.30  Hegyeshalom 
15.30  Rajka 

Kedd 

08:00  Piarista Iskola 
08:55  Piarista Iskola 

Szerda 

16:00  

Óvári gyülekezeti tere

m 

Csütörtök

11.40  

Halászi

Konfirmációi felkészítő 

Szerda 

17:00 

Óvári gyülek

ezeti terem 

Felnőtt

 biblia

óra

Csütörtök

18:00 

Óvári gyülekezeti t

erem 

Gyülekezetünk 

elöljárói 

Kiss Miklós

esperes-

lelkész

20-824-97-12 

Nagy Zoltán

felügyelő

Heincz Sándor

gondnok 

30-937-21-80 

96-213-276

Presbiterek: 

Dr. Cserháti Géza, Günther Já

nos, 

Heincz  Sándor,  Heincz  Sá

n

dorné, 

Horváth  Balázs,  Horváth  Jenő, 
Ihász  Kálmánné,  Kovács  Gyula, 
Nagy 

Sándor, 

Nemes 

Irén, 

Scheibné  Va

j

da  Edit,  Tóth  Erika, 

Török  Gyula,  Tuller  Kálmánné, 
Varga Ildikó, Varga Tamás

Presbitérium:

Döntéshozó  testü

let,  amelynek  a 

p

resbiterek,  a  felügyelő  és  a  le

l-

kész a tagjai.

Lelkészi hivatal

elérhetősége: 

Mosonmagyaróvár, M

agyar u. 33.  

Telefon: 96-217-160

Elérhetőségeink a világhálón:

mosonmagyarovar.lutheran.hu 

hu-hu.facebook.com 

/pages/Mosonma

gyaróvári

-

Evangélikus

-

Gyülekeze

t 

Impresszum: 

A Mosonmagyaróvári 

Evangélikus Gyülekezet 

ingyenes hírlev

ele, mint  

a 

Presbitérium nyomtatott

an 

és elektronikus

formában 

terjesztett alkalmi kiad

ványa 

Felelős kiadó: 

Kiss Miklós

, esperes-

lelkész

Szerkeszti:  

Vizsy Ferenc (30-633-21-77) 

További közreműködők:

Nagy Zoltán,

 Fe

renczy Balázs

, 

Vizsy-Gombosi Lilla 

Email: 

vizsyfi@gmail.com