Köszöntő

Kedves Látogató! 

Örömmel és szeretettel üdvözlünk gyülekezetünk honlapján. 

Ez az oldal azért készült, hogy útmutatást adjon egyházunkról, gyülekezetünkről, istentiszteletünkről, szokásainkról, alkalmainkról és hogy könnyen áttekinthesd: mitől evangélikus egy evangélikus, alkalmainkon mi miért történik. 

Sok fiatal és idős Krisztusban hívő testvér él gyülekezetünkben: van köztünk orvos, tanár, jegyző, kétkezi munkásember, diák és nyugdíjas. Neked is van hely, hívunk gyere és tudj meg minél többet rólunk, tartozz közénk. Mindemellett bátorítunk téged: vedd kézbe a Bibliát, mely hitünk szerint Isten szava és tanítása minden ember számára. Gyere el Istentiszteleti alkalmainkra, tapasztald meg személyesen az Isten igéjében lévő igazságot és a Vele való elcsendesedés áldásos hatását életünkben! 

Az Úr áldjon meg és őrizzen meg téged! 

Július hónap igéje: Semmiért se aggódjatok, hanem imádságban és könyörgésben mindenkor hálaadással tárjátok fel kéréseiteket Isten előtt. (Fil 4,6)

 A 2025. évre összeállított útmutató alapján a NAPI IGÉT ide kattintva olvashatod.

 A templomunkban elhangzott igehirdetések hangfelvételei az IGEHIRDETÉSEK hangtárban mindig elérhetők.

Farkas Ervin lelkész elérhetősége: 06 20 778-1949; farkas2.ervin@lutheran.hu

Gondolatébresztő:
 

„Nem hagylak magadra téged, és nem hagylak el." (Józs 1,5c)

„És íme, megnyílt az ég, és [Jézus] látta, hogy Isten Lelke mint egy galamb aláereszkedik, és őreá száll." (Mt 3,16b)

Elhagyatottság – emberi életünk egyik legnyomasztóbb érzése. Van, hogy mások által vagyok elhagyatott: cserben hagynak barátok, ismerősök, talán a saját rokonaim. Óriási feladatokkal egyedül kell szembenézni, és a támogatás hiánya emésztőbb, mint maga a kényszer szülte teendő. Van, hogy magamtól válok elhagyatottá, amikor elhagyom magam. Ez talán még az előzőnél is rosszabb, pedig szinte mindenkivel megesik. Visszabámuló plafonok és a semmit hallgató némaság. Magatehetetlenség. Ötlettelenül, kilátástalanul, csalódva magamban, magamtól többet várva, önmagam mélységeibe süppedve, tehetetlenül hagyom, hogy elmenjen mellettem az élet. Elhagyom magam… És az emberi élet mégsem tud olyan mélységet generálni, hogy teljes, abszolút legyen a magány.

A lehetetlen feladattal szembenéző Józsuénak megesküdött Isten: „Nem hagylak el.” És nem hagyta el! A kihívások között, a terhek és nehézségek közepette, amikor egy nép, a honfoglalás minden döntése ráterhelődött a vállára, nem hagyta el az Úr. Ott volt. Krisztus megkeresztelkedésében pedig tovább fokozódik jelenléte. Jézus belemosakodott a bűnökbe, hogy minket kimosson belőlük. Keresztségünk gerince a Lélek által felkent Messiás vezéráldozata, a Bárány, aki a világ bűneit hordozza.

Elhagyhatnak emberek, elhagyhatom saját magam, de Krisztus nem feledkezik meg rólam.

*

Uram, kereszted tövébe teszem a magányt. Kereszted tövébe viszem elhagyásaimat, mint megbánandó bűneimet, s elhagyatottságaimat, mint sebeimet. Keresztedre tekintve tőled fogadom el a közösséget veled. A közösséget, melyben elhívás van, és küldés, küldetés: kereszteddel menni a magányba. A magam és mások magányába. Kereszteddel szeretni a szeretetlent és megbocsátani a megbocsáthatatlant. Ebben erősíts meg. Ámen.

Farkas Ervin evangélikus lelkész

forrás: Evangélikus bibliaolvasó útmutató