Kik az Evangélikusok?

Egyházunk Luther Márton (Eisleben, 1483. november 10. – Eisleben, 1546. február 18.) reformátori munkásságának köszönhetően jött létre, s jelenleg hazánkban a harmadik legynagyobb a történelmi egyházak között. Egyházunk közel 300 evangélikus gyülekezet Jézus Krisztushoz kötődő közössége. A tagok minden különbözőségük ellenére „egy testhez” tartoznak – a legkisebb szórványgyülekezetben éppúgy, mint a tízezres lélekszámot is meghaladó egyházközségekben. Három püspök szolgálata irányítja a gyülekezetekben folyó munkát, hogy az evangélium eljusson oda is, ahol egy településen csak egy evangélikus él, de ott is hangozzék, ahol gyülekezeti tagjaink vannak többségben. A három egyházkerület székhelye (Buda, Győr és Pest) lelki központként is szolgál minden evangélikus számára. 

Összesen 72 oktatási intézményünkben (óvodákban, iskolákban) mintegy hétezer diák készül az életre. Szeretetintézményeinkben pedig sok száz idős ember kap testvéri közösségben otthont élete utolsó szakaszára. Egyházunk fogyatékos gyermekek gondozását is végzi. A nyíregyházi hajléktalanszálló, a györkönyi alkoholbeteg-rehabilitációs központ, a Piliscsabán működő szociális foglalkoztató, a kiskőrösi és szarvasi házigondozói szolgálat, mind az evangélikusok szociális érzékenységéről tanúskodnak.

Az evangélikusok Istent imádják, aki Atya, Fiú, Szentlélek. Istenhez imádkoznak, mert Ő Életünk Ura, és Megváltója egyedül!

Bűnbocsánatot egyedül hitünk által, ingyen, Krisztus kereszthalála miatt kapunk, és nem érdemeink szerint. Mi soha nem tudjuk eléggé meghálálni az Ő irgalmasságát, és magunk erejéből, érdemeinkből sem tudjuk jóvátenni bűneinket, igazzá tenni életünket. Isten a hitünket számítja be egyedül. Krisztus az áldozat értünk. Isten tesz igazzá. Isten szentel meg minket akkor, amikor Benne hiszünk, Vele élünk. Átjárja Ő szívünket, gondolatainkat.

Bibliát olvasunk, hisszük, Isten megszólít. A Szentírásba nincs bezárva Isten, nincs bezárva a betű, a betű mögötti hangot halljuk, amely Istené.

Az egyetemes papság elvét hirdetjük, ami szerint, Urunk megadja mindenkinek, hogy Istent értse, szeresse, kövesse Jézust. Isten igéjének hirdetését azok végezik, akiket Isten erre a szolgálatra szabályszerűen elhívott.

Elég egyszer keresztelkedni, Isten már születésünk pillanatában kész odaajándékozni a keresztségben személyesen is kegyelmét. Ezért, minél korábban szükség van a keresztségre, Isten hozzánk hajoló kegyelmének elfogadására.

Az úrvacsorában, közösségben vagyunk egymással és Jézussal az ostyában és a borban Ő maga van jelen.

Valljuk, naponta meg kell Istenhez térnünk, hiszen naponta vétünk, a gonosz Sátán minden nap megkörnyékez.

Az evangélikusok szerint van szabadságunk dönteni a világi dolgokban, választani jó és rossz között, de Isten ajándékát, üdvösségünket és kegyelmét nem választjuk, hanem Ő adja irgalmasságából, Jézus Krisztusért. Luther Márton  így ír erről: " Az emberi akarat középen áll, mint valami teherhordó, igavonó állat: ha Isten ül rajta, azt teszi és oda megy, ahova Isten akarja...Ha azonban a Sátán ül rajta, azt teszi és oda megy, ahová a sátán parancsolja. Nincs szabad választása, hogy a két lovas melyikéhez fusson, és melyiket keresse meg, hiszen maguk a "lovasok" küzdenek azért, hogy foglyul ejtsék, és birtokba vegyék őt."

Miről szokták megismerni az evangélikusokat?

• nyitottak,

• közösségi emberek, akik nem szeretik a szélsőségeket,

• vidámak,

• határozottak, de kompromisszum készek,

• szeretik az éneket, a zenét és a kultúrát,

• összetartanak.

Gyere és tartozz közénk te is!