Gyülekezetünk története

A mosonmagyaróvári gyülekezet 1922-ben lett önálló anyagyülekezet, addig ugyanis Levél filiája volt. (A filia olyan gyülekezet, aminek nincs önálló költségvetése.) Az első lelkész Szűcs Sándor volt 1922-1953-ig. Az ő nyugdíjba menetelét követően pályázat útján került ide 1953-ban Zámolyi Gyula, aki a surdi gyülekezetből érkezett. Zámolyi Gyula 1985-ig, nyugdíjazásáig volt lelkész városunkban. Ő volt az, aki ökumenikus szertartás keretében temette el az 1956. október 26-i mosonmagyaróvári sortűz áldozatait. 1985 januárjában kezdte meg szolgálatát Kiss Miklós, jelenlegi lelkész, esperes. Gyülekezetünk tagja minden evangélikus megkeresztelt ember, így azok is, akik még nem aktív gyülekezetbe járók, azaz hitüket nem gyakorolják. Becslések szerint ma Mosonmagyaróváron 1000 főnél is több evangélikus él, ebből kb. 300 fő aki tagsággal rendelkezik. Megközelítőleg 80-100 fő látogatja rendszeresen gyülekezeti alkalmainkat templomunkban, egyházi ünnepekkor azonban nagyobb létszámmal vagyunk jelen Istentiszteleteinken.

Gyülekezetünk története

Az Evangélikus Templom

Ezen a helyen állt egykor a rómaiak Ad Flexum (kitérő, kerülő úti) vára. Az Árpádok idején végvár volt. Besenyők voltak a határőrök. A megye ősi székhelye és központja tulajdonképpen a mosonyi vár volt. Óvár, mint a Győr nemzetség birtoka, az első századokban csak kisebb szerepet játszott. 1564 óta a bécsi udvari kamara kormányzata alá került, ami döntő befolyást gyakorolt a település életére. Mária Terézia Óvárt 1763-ban Krisztina nevű leányának, Albert szász-tescheni herceg nejének adományozta.

Óvárott is bizonyára a német csapatok tábori lelkészei voltak az első igehirdetők, de nevüket nem ismerjük. Miksa főherceg és cseh király idejében azonban már kiváló magyar reformátort találunk itt. Nemcsak Miksa vonzódott a reformációhoz, hanem óvári várparancsnokai is, Vonitzky Zakariás, Rotwitz Illés és Braun Erasmus.

Ezeknek pártfogása alatt kezdte meg reformátori munkáját az 1554. év elején Huszár Gál, aki Oláh Miklós elől valószínűleg a Mátyusföldről vagy Csallóközből menekült ide. Teljes hat évig, viszonylag hosszú ideig működött itt a prédikátor. Áldásos munkáját az ellenség nem nézte tétlenül. Az 1555. év pünkösdjén a pozsonyi és győri káptalan tagjai közül négyen jöttek el Óvárra, hogy vele vitatkozzanak. A régi óvári templom volt a vita színhelye, ahol Huszár Gál olyan fényes győzelmet aratott ellenfelei felett, hogy a hallgatóság gúnyos megjegyzései közepette kellett nekik a templomot elhagyni.

Huszár Gál 1557-ben könyvnyomdát is alapított. A mesterséget Bécsben a híres Hofhalter Rudolf műhelyében tanulta. 1558-ban jelent meg első műve. Irodalmi munkásságával még jobban feltüzelte ellenségeit. Ebben az évben írta, hogy az elmúlt évben iskolát alapított, amely a lelkészképzésre is irányult. (Innen – 1557-től – számítjuk hazánkban az evangélikus lelkészképzést). A katolikus papok meg akarták félemlíteni, de a prédikátor kijelentette, hogy bármikor kész velük vitázni. 1558. április 18-ára beidézték a győri szentszék elé, de Miksa főherceg nem engedte őt elmenni. Óvári lelkészsége idején Huszár Gál összeköttetésben állt a bécsi protestánsokkal, s rajtuk keresztül Bullinger Henrik zürichi lelkésszel is.

Huszárral egy időben és utána német lelkészek szolgáltak Óvárott. Braun Erasmus, a buzgó evangélikus várkapitány továbbra is védte az evangélikus prédikátorokat. 1579-ben, midőn Draskovich György győri püspök Szombathelyre, zsinatra idézte a protestáns lelkészeket is, Braun nem engedte elmenni az uradalombeli lelkészeket.

Óvár későbbi lelki vezetőinek nevét nem ismerjük, de tudni lehet, hogy külön templomuk volt a magyar ajkú reformátusoknak és a német ajkú lutheránusoknak, mindaddig, amíg Harrach Károly gróf 1624-ben mindkettőt el nem foglalta. Az óváriak ezt a sérelmüket az 1673. évi országgyűlés elé terjesztették, de orvoslást csak tíz évvel később, 1647-ben nyertek, ugyanis a VI. törvénycikk 15. paragrafusába felvették, hogy Óváron az egyik templomot a magyar és német evangélikusoknak visszaadják, a paplak és iskola számára pedig a kiküldendő biztosok alkalmas és elegendő helyet jelöljenek ki. Ennek köszönhetően még abban az évben a kisebb régi templomot visszaadták, a paplak és az iskola építésére pedig a Magyar utcában biztosítottak területet. Ebben az időben a lakosság túlnyomó része protestáns volt. A gyülekezeti élet 1665-ben szűnt meg. Az evangélikusok templomát 1673. augusztus 24-én Kollonich Lipót vette el.

A türelmi rendelet után az anyagyülekezetté váló Levél filiájaként élték hitéletüket a magyaróvári hívek. 1922-ben lett a gyülekezet önálló. Első lelkésze Szűcs Sándor volt, aki 1953-ban ment nyugdíjba. Utódja a surdi gyülekezetből meghívott Zámolyi Gyula, aki 1985-ig végezte a szolgálatot. 1985 vízkeresztje óta Kiss Miklós a gyülekezet lelkésze. 2006-tól az egyházközség esperesi székhely.

Dokumentummal kapcsolatos tevékenységek
« 2023. január »
január
HKSzeCsPSzoV
1
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
3031
Reformáció emlékév

2017. LUTHER 500 - Reformációi emlékév programjait az Emberi Erőforrások Minisztériuma az Emberi Erőforrások Támogatáskezelő pályázati támogatásából valósítottuk meg. A programok részletes beszámolói a Galériában tekinthető meg. Köszönet a támogatásért!