Reformáció 500 - Az Erdélyi reformáció és a magyarság nyomában 2017. szeptember 19-23.
Reformáció 500 emlékév alkalmából a Harangszó Alapítvány jóvoltából, az Emberi Erőforrások Minisztériuma nevében, a Reformáció Emlékbizottság által meghirdetett jubileumi programok támogatás keretében elnyert pályázat alapján valósulhatott meg ez az utazás. A támogatással lehetőséget kaptunk a Brassó melletti csernátfalui evangélikus testvér gyülekezetünk meglátogatására, és velük közösen a Brassó környéki reformáció emlékhelyek felkeresésére. Az utazás továbbá lehetőséget biztosított magyar vonatkozású erdélyi emlékhelyek meglátogatására, főhajtásra is. Ez úton is köszönet illeti a csernátfalui testvéreket, önzetlen szeretetükért, egymás iránti megbecsülésükért, magyarságuk töretlenül elkötelezett, óhazához hű megtartásáért, Istenben vetett hitükért. Jó volt veletek, jó volt közöttetek! A kirándulás programjait a Harangszó Alapítvány részéről pályázaton elnyert Emberi Erőforrások Minisztériuma, Emberi Erőforrások Támogatáskezelő REB-17-PROG-0349 azonosító számú támogatásából valósíthattuk meg.
Az Erdélyi reformáció és a magyarság nyomában 2017. szeptember 19-23.
A kirándulás programjait a Harangszó Alapítvány részéről pályázaton elnyert Emberi Erőforrások Minisztériuma, Emberi Erőforrások Támogatáskezelő REB-17-PROG-0349 azonosító számú támogatásából valósíthattuk meg.
A reformáció Erdélyben
Erdélyben a reformáció első jelei az 1520–30-as években mutatkoztak, elsősorban a szász városokban, 1527-ben például I. János király rendelettel tiltotta el a nagyszebenieket a „lutheránus eretnekség” terjesztésétől. Ugyancsak az ő jelenlétében tartották 1538-ban a segesvári hitvitát Szántai István kassai iskolamester és Szegedi Gergely ferences szerzetes között, a döntőbíróságot pedig Adrian Wolphard kolozsvári plébános, püspöki vikárius és Kálmáncsehi Sánta Márton gyulafehérvári kanonok vállalta. Szántai lutheránus tanai annyiban győzedelmeskedtek, hogy a király békében hazaengedte őt, a döntőbírók pedig a reformáció pártolóivá váltak.
Brassóban a külföldön tanult iskolamester és nyomdász, Johann Honter foglalta
először írásba a reformáció programiratát 1539-ben, majd a következő években a
megújított igehirdetés, a Szentírásra alapozott tan és a vizitációkon
ellenőrzött egyházfegyelem a környező barcasági gyülekezetekben is elterjedt.
Jeremias Jekel brassói plébános nősülésével adta jelét a reformáció melletti
elkötelezettségének. Honter 1543-ban a Reformatio ecclesiae Coronensis (A
brassói egyház megújítása) c. könyvben foglalta össze az eredményeket, az ebben
rögzített egyházi életgyakorlatot más szász városok is átvették, és az
országgyűlés is elfogadta.
A Partiumban néhány év késéssel indult meg a hitújítás, 1545-ben azonban a
környék prédikátorai már zsinatot tartottak Erdődön, ahol az Ágostai Hitvallás
módosított szövegét fogadták el.
Kolozsvárott a Wittenbergben tanult Heltai Gáspár plébánossá választása (1544)
jelzi a reformáció kezdetét, a megújított hitgyakorlatot mind a szász, mind a
magyar prédikátorok és iskolamesterek követték. Heltainak Georg Hofgreffel
együtt fenntartott nyomdája 1550-től sorra jelentette meg a reformáció
irodalmának legfontosabb kiadványait: ágendáskönyvet, Luther kiskátéját,
énekeskönyvet stb. Ugyancsak Heltai szervezte meg a bibliafordító
munkaközösséget Kolozsvártól Baranyáig, műhelyében jelent meg a teljes
Újszövetség és az Ótestamentum fontosabb könyvei.
(Sipos Gábor Az erdélyi református egyház múltjából)
Gyermek hittan a részletezés szerint
