Templomunk építéstörténete

A reformáció idején a magyaróvári Szent Gotthárd templomot a katolikusok és az evangélikusok közösen használták. 1606-ban Náprági Demeter győri püspök a templomot a protestánsoktól visszaszerezte a katolikusok részére. A templom melletti temetőben állott Szent László kápolnát vették ezután a protestánsok birtokukba, és ezen birtoklásukban az 1646-os pozsonyi országgyűlés is megerősítette őket.

1672-ben az Udvari Kamara a kápolnát a katolikusoknak juttatta vissza, majd 1674-ben a protestáns felekezetek működését is betiltotta az uradalom területén.

II. József türelmi rendeletét követően (1781) nyílott meg a lehetőség a protestáns imaházak, templomok építése előtt. A történelmi Moson megyében az evangélikus gyülekezetek sorra építették fel templomaikat: 1784-ben a rajkai, 1789-ben a levéli, 1795-ben a lébényi. Ezek még nagyon egyszerű faszerkezetű inkább imaházak voltak. 1850-ben készült el a hegyeshalmi templom. A XVIII. században épült templomok az 1840-es években kerültek bővítésre, korszerűsítésre.

A magyaróvári, mosoni, lucsonyi és halászi evangélikusokat tömörítő gyülekezet templomának építési lehetőségét egy magyaróvári polgár, Fischer Henrik 1855. évi végrendelete alapozta meg. A végrendelet szerint Fischer Henrik magyaróvári házának értékét ajánlotta fel evangélikus templom építéséhez, azonban feltételként előírta, hogy a gyülekezet Feldmann Magdolna halálát követő három éven belül köteles a templomot felépíteni.

Fischer Henrik 1860-ban, Feldmann Magdolna 1876. április 5-én hunyt el. A hagyaték értéke azonban csak 2525 forint volt, ez pedig egy templom építésének megkezdéséhez kevés volt. Ezért a gyülekezet gyűjtést szervezett, és még ugyanabban az évben 3733 forintra gyarapodott vagyonuk. Az adományozók között volt Ferenc József császár is 100 forint erejéig. A templom építéséhez a telket Magyaróvár városa ingyen biztosította. A templom tervezésével a gyülekezet Jummerspach Frigyest, magyaróvári építészt bízta meg.

Jummerspach Frigyes (1819-1898) bécsi származású építész volt, aki 1845-ben került a magyaróvári főhercegi uradalomhoz. Sokrétű építészeti tevékenysége mellett a Gazdasági Tanintézetben a mezőgazdasági építészet tanára volt. Magyaróváron és környékén több templom, kápolna, laktanya, malom és egyéb jelentős épület tervezése fűződik nevéhez. Jummerspach Frigyes gazdag építészeti munkássága a klasszicista építészettől a romantikán át egészen az eklektikus építészetig terjedt.

Az evangélikus templom tervei gyorsan elkészültek, hiszen még 1876-ban megkezdődött az építése.

Az építési munkákat a lucsonyi Bendl Gottlieb Károly építőmester végezte, a tetőszerkezetet a soproni Hild ácsmester készítette a Heinbeck fakereskedő által szállított faanyagból. A tetőfedő munkák a bécsi Schwab mester keze munkája nyomán készült. A rendelkezésre álló anyagiakból a templom 1879-ben tető alá került.

Még további öt évre volt szükség, hogy a megkezdett építkezés befejeződhessen. További gyűjtések váltak szükségessé, hogy a bécsi Kopmanicz lakatosmester és a magyaróvári Koppi asztalosmester a belső kialakításokat és berendezéseket elkészíthesse. Az építési munkák irányítója és ellenőre a tervező személyesen, Jummerspach Frigyes volt.

Az elkészült templom felszentelésére 1884. június 8-án került sor.

Az egyhajós kialakítású templom dongaboltozattal fedett teréhez az északi oldalon félkör alaprajzú apszis csatlakozik fél kupola lefedéssel. A neoromán stílusú templom főbejárata felett négyzet alaprajzú toronytest, felette nyolcszög alaprajzú toronysisak készült. A főbejárat bélletes kiképzésében igényes fafaragással ellátott ajtó, felette szintén bélletes nyílású rózsaablakkal készült, két oldalt félköríves lezárású ikerablakokka. A festés nélküli – simított vakolatú – homlokzati felületek gazdag vakolatarchitektúrával készültek (rusztikus tagozatok, ívsoros párkányok stb.) A fedélszék eredetileg természetes palával fedett. A főbejárati előtérből kétkarú lépcső vezet fel a faszerkezetű karzathoz. A templombelső falfelületeit, a kor szellemének megfelelő, gazdag ornamentális festés díszíti.

A hármas tagozódású, romantikus kialakítású oltár a templom tengelyében áll. A gazdag díszítményű, timpanonszerű középső felépítményt korintuszi oszlopok tartják, benne Jézus szobrával. Jobbról-balról kisebb méretű, de azonos szerkezetű és kialakítású oltárépítményben Péter és Pál apostolok szobrai kerültek elhelyezésre. Az oltár kialakításával azonos modorú a templom oldalfalán lévő szószék.

A fából készült, festett és aranyozott oltár, a szószék és az oltár előtt álló keresztelőkút egymással művészi összhangban lévő berendezések. Igényes munka az oltár előtt lévő kovácsoltvas rácsozat.

Az eredeti pedálos harmónium helyett 1958-ban Angster típusú kétmanuálos pneumatikus orgona készült, vele együtt a karzat is bővítésre került.

1960-ban kisebb külső tatarozásra került sor. 1966-ban pedig a jó ötven éve elvitt két kis harangot pótolták. A templom fennállásának századik évfordulójára 1983-ban teljes belső felújítás történt Závori Zoltán festőművész irányításával. 2000 és 2003 között a templom kívülről is teljesen megújult a tető palacseréjével együtt, de ekkor még a torony érintetlen maradt. Annak felújítására 2012-ben került sor.